Fogadóhelyeink számos jó példával járnak elöl, hiszen azon felül, hogy tárt karokkal várnak titeket, már most is dolgozik náluk sok olyan nő, aki akár példakép is lehet. Interjú-sorozatunkban őket igyekszünk bemutatni: bátrak és kreatívak, ráadásul szívesen mesélnek is, hiszen ahányan vannak, annyiféle utat jártak be, mire kikötöttek saját STEM-területükön.

Mivel foglalkozol? Mivel foglalkozik a vállalat, ahol dolgozol?

Scrum Master és HR-es vagyok egy szoftverfejlesztő cégnél, ahol kisvállalatoknak fejlesztünk ügyfélkezelő szoftvert.

Mit csinálsz nap, mint nap? Mi a legizgalmasabb kihívás a munkádban?

Scrum Masterként edzője vagyok egy termékfejlesztő csapatnak, figyelem a munkájukat, csoportosan vagy egyénileg oldunk meg problémákat. A cél, hogy hatékonyabb legyen a munka, mint tegnap volt. Ebben azt szeretem a legjobban, amikor egy olyan dolog, amiről korábban úgy beszéltünk, hogy milyen jó lesz, ha eljut oda a csapat, egyszer csak megtörténik. Például amikor végre nem csak én szólok rá a csapattagokra egy közösen felállított szabály betartása miatt, hanem már ők egymásra. HR-esként többféle pozícióra keresek embert a cégben, és az új kollégák beilleszkedését, illetve a meglévő kollégák útját is követem. Izgalmas figyelni a jelentkezéstől az interjúkon, a felvételen és a betanuláson át a csapatba illeszkedésig (sőt, amíg a cégnél marad) egy-egy kolléga életútját, mindegyik más miatt érdekes történet, mindig tanulok valamit.

Mikor, hogyan döntötted el, hogy mi leszel?

Általános iskolában biztos voltam benne, hogy állatorvos, középiskolában, hogy biológus leszek, majd informatika tanár szakra vettek fel az egyetemre, és elvégeztem mellé az orvosmérnöki szakot. Már egyetem alatt kipróbáltam a rendezvényszervezést és a tanítást, majd sok évet dolgoztam ügyfélszolgálaton és informatikai projektmenedzserként, majd vezető lettem. Amikor tavalyelőtt ide kerültem, a Scrum Master szakma érdekelt, de most a HR a legizgalmasabb (a két területben sok a közös). Még mindig nem dőlt el, mi leszek, szerintem ez folyamatosan változik, a lényeg, hogy élvezzem.

Kaptál segítséget a pályaválasztáskor? Honnan?

Szüleimtől és egy tanáromtól vettem az ötleteket, illetve az egyetemen csatlakoztam olyan közösségekhez, ahol több mindent ki tudtam próbálni. A szüleim csak az egyetemen keresztül tudták elképzelni az életet, de azon belül bátorítottak, hogy válasszam azt, ami tetszik. A tanárom nem tanácsokat adott, hanem láttam rajta, mennyire élvezi, amit csinál, így kedvet kaptam a szakmájához. Az egyetemen hobbimmá vált minél több szakmába belekóstolni. Szerettem Magyarországra érkező cserediákokkal beszélgetni, ők miért választották a szakmájukat, mi a jó benne, elmentem velük a szakmai gyakorlatukra, megnéztem, mit csinálnak, milyen a cégük, majd magam is külföldre mentem szakmai gyakorlatra. Mai napig hobbim belekóstolni mások munkájába, magam szórakoztatására beugrom egy napra virágot árulni, házat építeni vagy csecsemőgondozni, ha adódik az ismeretségi körben alkalom, mindig nagy élmény, ezt nem lehet elképzelni, ki kell próbálni.

Miért tartod fontosnak, hogy több lány legyen a mérnöki, kutatói és informatikai területeken?

Édesanyám is mérnök, így már egyetemen voltam, amikor felfogtam, hogy ez nem mindennapi, szóval szerencsém volt. A lányok ne hagyják ki a lehetőséget csak azért, mert kevés lány választja a pályát. Ha reálos beállítottságú vagy, akkor is lehet szerelmed a munka…

Mi lesz a legizgalmasabb program, amivel készül a vállalatod/intézményed a Lányok Napjára?

A lányok részt vesznek egy weboldal létrehozásában a tervezéstől a dizájnon át a kódolásig, és közben kipróbálják, milyen távolról kapcsolatot tartani csapatok között, és külföldi kollégával együtt dolgozni. Szerintem ezek a legizgalmasabbak.

Mit vársz a programban való részvételtől?

Szeretném, ha a résztvevő kollégák pozitív megerősítést kapnának a munkájuk kapcsán a látogatóktól, és azon a napon is egy kicsit jobban örüljenek, hogy nálunk dolgoznak, mint az előzőn. A látogatóink pedig, remélem, választ kapnak a kérdéseikre, és egy percig sem unatkoznak majd.