Az én napom

2016 Lányok Napja

Minden év április utolsó csütörtökjén Európa szerte lányok ezrei vesznek részt egy kizárólag nekik rendezett interaktív, pályaorientációs napon. Ebben az évben nekem is lehetőségem adódott részt venni a Lányok Napján, és a cég, amire a választásom esett, hogy meglátogatom, a Possible volt.

Idén már ötödik alkalommal tartották meg, ehhez képest én csak most hallottam róla először. Az iskolától érkezett egy e-mail a szüleimnek, három héttel április utolsó csütörtökje előtt, így már sok programra beteltek a helyek. Anyumnak nagyon megtetszett ez a kezdeményezés, mivel még nem igen volt tiszta jövőképem (zárójelben megjegyezném, hogy ez most se sokkal tisztább, csak tudom, melyik céghez szeretnék bekerülni  🙄 ). Tekintettel lévén a szoros határidőre és arra, hogy rohamosan fogynak a helyek a különböző cégekhez, egyetemekhez, anyum úgy választott, hogy én nem is tudtam, hogy ilyen program létezik.  Hát így kerültem én a Possible-höz.

Április 28-án reggel nyolckor már a vonaton ültem és izgatottan vártam, hogy mit hoz a mai nap, milyen lesz egyedül idegen emberek között lenni egy teljes napon keresztül. Nem kicsit féltem, hogy csak ülni fogok, meg én leszek az egyedüli, aki a barátai nélkül jön, és bár ugyan a második tényleg így volt, felesleges volt emiatt aggódnom.

A Dorottya udvarház C épületének recepciójánál fogadtak minket az ott dolgozó lányok, majd közösen felmentünk az emeletre. Betereltek minket a tárgyalóba… Előtte végigmentünk az egész cégen , de erről majd később mesélek. Kriszti egy PR-es hölgy mutatta be először a céget, hogy mi a munkája. Hogy mit is csinál? Hát, olyan, mint a mekiben: jön a vevő, leadja nála a rendelését, ő meg szól a hátul lévőknek, hogy mit kell csinálni, majd mikor kész odaadja a vásárlónak.
Ezután következett egy tömény pónis előadás. Adri és Léna mesélte el nekünk, mi is történik azután, hogy a vevő elmondta mit szeretne. Van pár brainstorming meeting, ahol ötletekkel dobálóznak, és kitalálják mit is akar a vevő, majd megmutatják neki is, és közösen kijavítják, ha valami nem felelne meg az elképzelésének. Ezután nem sokkal elkezdődhet az alkotás, mikor az informatikusok, grafikusok, programozók, épp ami kell, elkezdik megvalósítani a terveket, közben folyamatosan tartják a kapcsolatot a vásárlóval, tudatják vele hol tart a projekt. Így mindig van lehetősége úgy alakítani a folyamatot, ahogy ő kitervelte. A határidő közelében egyre többet dolgoznak, de olyan is van, hogy már csak az utolsó simításokat kell véghezvinni. Nahh, ezt most képzeljétek el My Little Pony-s képekkel megspékelve, és még izgalmasabb lesz. 😀

Az előadások után körbevezettek minket, találkoztunk a főnökkel, megnézhettük a munkavállalók által egyedien kidíszített termeket, az ebédlőt, végignéztük egy adást a Possible Tv-n a VR (virtual reality) szemüvegekről. A tv-t  azért találtak ki, hogy tudják min dolgozik a helyiség másik felében dolgozó kollégájuk. Szemügyre vehettük a csocsó meg a léghokiasztalt, amin elvileg csak ebed után játszhatnak (és igyekeznek ezt a szabályt betartani :D)Az egész helynek elég nagy a belmagassága, így a legtágasabb helyen építettek két galériarészt is. Az egyiken csak egy kanapényi hely van, a másik kicsit nagyobb, ott csak babzsákok vannak. Nem túl gyakran, de szokták használni és azt mondták, hogy volt már aki elaludt ott. 😀 Én is felmásztam a kanapéhoz és teljesen olyan érzés volt, mintha végre mindenki felnézne rám,bár a magasságom miatt amúgy is kénytelen felnézni rám: 😀
Egy rövid szünet után, visszamentünk a nagy tárgyalóba, ahol három csoportba osztottak minket. A csoportok kaptak egy-egy mentort, a miénket Zsófinak hívták. Miután a többiek kivonultak a tárgyalóból, nekiláttunk a feladatnak. Egy mobilapplikációt kellett terveznünk, aminek lényege, hogy házibulikat lehet szervezni vele. Mindenki mondott valami ötletet, jól összedolgoztunk, és másfél óra alatt össze is állt az app. Ezután kimentünk az ebédlőbe, és telezabáltuk magunkat pizzával. Rengeteg volt belőle és biztos vagyok benne, hogyha az ott dolgozók nem segítenek be, nem fogyott volna el.

Ebéd után minden csapat a nagy tárgyalóba ment, ahol bemutatásra kerültek a projekt feladataink. Mivel mi voltunk az egyes csapat, mi kezdtük az egészet. Miután bemutattuk az egész appot, minden nő tágra nyílt szemmel figyelt. Ugyanígy a másik két előadás után is. A másik két csoport egy weboldalt tervezett, illetve egy limonádémárkát hoztak létre… Teljesen meg voltak lepve, hogy másfél óra alatt ilyen részletesen kitaláltunk mindent. A kinézetet, a funkciókat, a nevet… És nem csak ők, hanem mi is elégedettek voltunk a munkánkkal. Büszkék voltunk rá, hogy büszkék ránk. Ahogy a program lassan a vége felé közeledett, megkaptuk az ajándékainkat, előhozták a játékokat, beszélgettünk az ott dolgozó férfiakkal, nőkkel, csocsóztunk, majd mivel pár gyereknek mennie kellett haza, megcsináltuk a csoportképet és elköszöntünk tőlük.

Szerencsére páran még maradtunk és visszamentünk játszani. Kipróbáltam a legtöbb játékukat, vagy fél órát játszottam VR-es (virtual reality) szemüvegben. Teljesen beleszédültem, de nem bírtam abbahagyni, annyira tetszett a játék 😀 A hivatalos program után, még minimum 4 órát ott lebzseltem.

Eleinte a játékokkal játszottam, beszélgettem a dolgozókkal, majd pedig lehetőségem adódott rá, hogy végigüljek egy igazi meetinget! Így sokkal jobban megértettem, hogy miket csinálnak. Most épp egy új terméknek az arculatát tervezték meg, mi legyen a neve, reklámokat hozzá, hogyan népszerűsítsék meg ilyenek. És kikérdezték a véleményem. Szóval hiába volt hosszú, minden szavukat magamba ittam 😀

Összességében, a szervezet lányai remekül megszervezték ezt a napot, és ezért hatalmas pacsi jár nekik. Nagyon szívesen mennék oda jövőre is,meg utána, meg utána, de azt hiszem célravezetőbb, ha több dolgot is kipróbálok érettségi előtt.

Hazafelé menet kezdett leülepedni a sok új élmény. Azon gondolkodtam, hogy én soha nem is tekintettem a mérnöki és informatikai szakmákra fiúsként, mégse terveztem ilyen helyen elhelyezkedni. Azonban ez a nap megváltoztatta a véleményem és az informatika felé terelte a karrierem. Lehetőségem adódott arra, hogy lássam mit lehet majd kezdeni a tanulmányaim után, mire jó az a sok zagyvaság, amiket most próbálnak bele verni a kobakomba.  Jövőre is mindenképp részt fogok venni a Lányok Napján, ráadásul már azt is kitaláltam, hova szeretnék menni. A Ustream céghez, és remélem, hogy majd sikerül időben jelentkeznem 😀

Vékony Vanda 10. G
Chernel István Általános Iskola és Gimnázium, Agárd