A sakk történetének legjobb női játékosa, aki egy férfiak által dominált világnak mutatta meg, hogy van keresnivalójuk a lányoknak ezen a területen is. Polgár Judit azon túl, hogy hatalmas példakép, most már a Lányok Napja fővédnökeként is segít újabb ajtókat kinyitni a lányok előtt, és többek között arról beszélgettünk vele, hogy sokkal eredményesebben tudnak tevékenykedni a nemileg kiegyenlített csoportok.
Tulajdonképpen a sakknak köszönhetően jött létre a világ első tudományos adatbázisa, s ha azt mondjuk, sakk, nem csak a játék és a sport jut eszünkbe. Mi a kapcsolat a sakk, valamint a tudományok és a kutatások között?
Volt nemrég egy megbeszélésem informatikával és mesterséges intelligenciával kapcsolatban, és a megbeszélés alatt arra jöttem rá, hogy ha nem sakkozó lennék, akkor ezeket a területeket kutatnám. Alapvetően aki szeret kutatni, az szeret kreatívnak is lenni, és olyan területeket kell turmixgépbe raknia, amiket az adott információk, a különböző meglátások és az ötletek irányítanak, ezeket kell aztán újraelemezni, újraösszerakni, újrakutatni, elvenni belőle, hozzáadni, és a sakk magas szinten ilyen. Állandó önkritikus gondolkodásra van szükség, azonban a versenysakk nem feltétlenül az objektivitásról szól.
Ön volt az első lány, aki fiúk között nyert ifjúsági világbajnokságot, kétszer is, illetve az első nő, aki a férfiak között vett részt világbajnoki döntőn. Milyen volt a pályájának indulásakor, és milyen most a nemek aránya a sakkban?
A nők aránya most 5 százalék körül mozog, és ez több, mint amikor én elkezdtem sakkozni. A nők körében érdemben talán inkább a hozzáállás változott, egyre több a profi női sakkozó, edzők, támogatók. Ilyen szempontból tapasztalható inkább a fejlődés. A gyerekek körében, nagyjából 10 éves korig kiegyenlített egyébként a lányok és a fiúk aránya, de amikor elkezdődik a versenyzés, akkor aktívan lemorzsolódnak a lányok.
Megváltoztatta a sakk világát a női versenyzők profibb szemléletmódja?
Van Gibraltáron egy évente rendezett nemzetközi sakkverseny, ott például a verseny szervezője kifejezetten ügyel rá, hogy a meghívott profi sakkozók 30 százaléka nő legyen. Ezzel nagyon aktívan hozzájárult ahhoz, hogy a közönség és a versenyzők is megszokják: egyre több nő játszik, és egyre több nő megveri férfi ellenfelét. Már nem kerül a New York Times címlapjára egy férfi felett aratott női győzelem, mint ahogy történt ez annak idején, amikor én gyerekként, 12 éves koromban nagymestereket kezdtem el legyőzni, ami ráadásul dupla csodának számított, hiszen lány is vagyok, és gyerek is voltam. De azért a világ legrangosabb versenyein továbbra is alig fordul meg női játékos. Nekem azonban teljesen természetes volt, hogy férfiakkal játszom, ezt szoktam meg, és inkább az volt furcsa, ha nőkkel kerültem szembe.
Mi volt a legnagyobb kihívás a karrierje során?
Kislányként győzni a férfiak által dominált sakkvilágban. Egy korábbi női világbajnok, Gaprindashvili mondta, hogy nem gondolná, hogy a nők világbajnokok lehetnek a havi ciklusukból adódó nehézségek miatt. Ezzel arra utalt, hogy az esetleges fájdalmak miatt gyengébb lehet a teljesítményünk, könnyebben legyőzhetők vagyunk. Én ezért sosem mutattam ki sem a menstruációs fájdalmaimat, sem azt, ha valamilyen betegség következtében éppen 39 fokos lázam volt. Most a legnagyobb kihívás az, hogy hogyan tudom egyensúlyban tartani a karrieremet, a családomat és a hétköznapokat.
Hogy látja, a szülei nevelési elvei, amelyek az ön gyermekkorának idején kifejezetten radikálisnak számítottak, mára helyet kaptak az oktatási rendszerben?
Amikor én voltam gyerek, akkor nem nagyon volt választási lehetőség, ezzel kellett szembemenni a szüleimnek. A világ legtöbb helyén mára romokban hever az oktatás, mert nagyon megváltozott a világ, és most már nem az a baj, hogy nincs választási lehetőség, hanem inkább az, hogy túl sok. Az biztos, hogy rengeteg magániskola van, de szülő legyen a talpán, aki ebben a helyzetben tudja a jó megoldást.
Hasonló szellemiségben neveli a gyermekeit, mint a szintén kiváló sakkozó testvéreivel együtt önt a szülei?
Az én szüleim mindketten pedagógusok, azonban sem én, sem a férjem nem vagyunk azok. Így hát a mi gyerekeink egészen más körülmények közül indultak,és a lehetőségek és a motivációs elemek is mások. Az első négy osztályt alapítványi intézményben végezték, utána bekerültek a klasszikus rendszerbe.
Mi motiválta akkor, amikor úgy döntött, mindent megtesz azért, hogy a közoktatás része legyen a sakk?
A szüleim minket kivettek az iskolából, hogy sakkozni tanuljak, aminek az lett a vége, hogy én bevittem az iskolákba a sakkot. Így mint választható tantárgy most már lehetséges a képességfejlesztő sakkot is választani. De ez nem utánpótlás-nevelésről és sakkversenyzőkről szól. Az motivált, hogy a sakk alapszabályait és a sakk rendszerét arra is lehet használni, hogy azon keresztül a gyerekek minél kritikusabban, játékosabban, összefüggésekben és egészségesebben tudjanak gondolkodni. Kereteket ismernek meg, azon belül pedig megtanulják használni a kreativitásukat is. És hát a sakk kizárja a kulturális hátteret, ahogy azt is, hogy valaki fiúnak vagy lánynak születik.
Miért vállalta el a Lányok Napja fővédnökségét? Milyen értéket ismer fel a programban?
Olyan értékrendet képvisel, amivel könnyen azonosulok, hiszen férfiak között kellett bizonyítanom, ezért nagyon is jól tudom, mit jelent lehetőséget kapni és élni vele.
„Másrészt úgy látom, hogy a Lányok Napja nem nyitott ajtókat csuk be például a fiúk számára, hanem a lányok előtt csukott ajtókat nyitja ki, így a változásnak mindenki részesévé válik.”
Miért tartja fontosnak, hogy több lány legyen a mérnöki, kutatói és informatikai területeken?
Egyszerűen azért, mert egészségesebb. Sokkal jobb hangulatban, és a kutatások is azt bizonyítják, hogy sokkal eredményesebben dolgoznak a kiegyenlítettebb csoportok.
„A lányoknak pedig azt üzenem, hogy ha már tudják, mivel szeretnének foglalkozni, akkor ne hagyják, hogy céljaiktól bárki is eltántorítsa őket, és azokat a támaszokat keressék, akik és amik biztatják őket álmaik beteljesítésében.”
Képek forrása: Polgár Judit weboldala