„A kiindulópont az volt, hogy minden érdekelt.”

Fogadóhelyeink számos jó példával járnak elöl, hiszen azon felül, hogy tárt karokkal várnak titeket, már most is dolgozik náluk sok olyan nő, aki akár példakép is lehet. Bódis Melinda, az EPAM senior szoftvertesztelője igazi IT karriert tudhat maga mögött. A tesztelői területre véletlenek összjátéka/sorozata sodorta, de végül hivatás lett a munkából és pályafutás a pályakezdő állásból.

Mivel foglalkozol? Mivel foglalkozik a vállalat, ahol dolgozol?

Lassan 16 éve vagyok EPAM-os, junior szoftvertesztelőként kezdtem, most senior tesztelő vagyok. Az évek során általában nagyobb projekteken voltam, de ezeken belül mozogtam a csapatok között. Most androidos alkalmazásokat fejlesztünk, ami nekem nagyon nagy lépés volt. Rengeteget kellett tanulni; mondhatni, a tanulás jellemezi az egész itteni pályafutásomat.

Mit csinálsz nap, mint nap? Mi a legizgalmasabb kihívás a munkádban?

Ahhoz, hogy az ember észrevegye a hibákat a tesztelés során, nagyon fontos, hogy ne csak a felszínt lássa.
Nagyon szeretek elmélyülni, mélységében vizsgálni a dolgokat, ennek köszönhetően találok olyan hibákat is, amiket másképp nem fedeznénk fel.

 

Mikor, hogyan döntötted el, hogy mi leszel?

A kiindulópont az volt, hogy minden érdekelt. Az a fajta gimnazista voltam, aki azért nem tudja, mivel foglalkozzon, mert minden izgatja. Régész, csillagász akartam lenni, imádtam a történelmet, a fizikát. A továbbtanulás idején olyan lehetőséget kerestem, ahol a matek és a fizika iránti érdeklődésemet is kamatoztatni tudom addig is, míg eldöntöm, mi leszek. Jelentkeztem és felvettek az ELTÉ-re matematika, informatika szakra. Azt szoktam mondani, sosem adok fel semmit, csak van, hogy meggondolom magam. Nos, itt is épp ez történt. Egy diákmunkával kezdődött, szoftvertesztelőt kerestek. Mar korábban is belevágtam sok mindenbe, cukrászdában dolgoztam, még hennát is festettem a Balaton partján, így gondoltam nincs mitől tartani, most is belevágtam az ismeretlenbe. Felvettek és szinte azonnal megszerettem ezt a munkát. Eldöntöttem, hogy otthagyom az ELTE-t és inkább az informatikával folytatom gyakorlatiasabb képzés keretében. Az egykori Műszaki Főiskola, ma Óbudai Egyetem Neumann karán kezdtem műszaki informatikát tanulni – így csöppentem az IT világába.

Kaptál segítséget a pályaválasztáskor? Honnan?

Nem kaptam segítséget, a saját elképzeléseim és céljaim mentén indultam el.

Miért tartod fontosnak, hogy több lány legyen a mérnöki, kutatói és informatikai területeken?

Úgy gondolom, ma már nem az a kérdés, hogy lány vagy fiú-e az adott munkaerő, hanem az, hogy szakmailag mennyire felkészült. Ha a lányok számára természetessé válik, hogy ezeken a területeken ugyanolyan eséllyel dolgozhatnak, kiegyenlítődnek majd az arányok.

Mi lesz a legizgalmasabb program, amivel készül a vállalatod/intézményed a Lányok Napjára?

Minden évben jó lehetőség ez a cégeknek, hogy megmutassák a lányoknak, az ajtó nyitva áll előttük is. Az idei Lányok Napja után még tart az ötletelés, de abban biztos vagyok, hogy érdemes lesz az EPAM programjára regisztrálni.

Mit vársz a programban való részvételtől?

A legizgalmasabb mindig az, amikor szemtől szembe tudunk beszélgetni és a lányok megtapasztalják, hogy az itt dolgozó nők nem csodabogarak, hanem valódi nők, akik a tech világban találták meg a karrierjüket.