Kíváncsiság és bátorság nélkül nincs fejlődés
Krihó Dóra termékfejlesztő mérnökként dolgozik egy nemzetközi pénzügyi technológiai cégnél, a Wise-nál. Céljuk, hogy az emberek olcsón, gyorsan és átláthatóan tudjanak pénzt küldeni és fogadni a világ bármely pontján. Polihisztornak készült, mechatronikai mérnökként tanult tovább, de a programozás szépségeire csak később eszmélt rá. Megküzdött a szakmai irányváltással, találkozott lenézéssel, mellőzöttséggel, megbirkózott az imposztorszindrómával, ma viszont egy olyan munkahelyen dolgozik, ahol fejlődhet, elismerik, és képes megélni a sikereit. Fogadjátok szeretettel Dóra történetét!
Dóra útravalója nektek Walt Disney-től származik:
„Itt nem nézünk sokáig hátra. Mindig előre haladunk, új ajtókat nyitunk, új dolgokat próbálunk ki, mert kíváncsiak vagyunk, és a kíváncsiság mindig új utakat mutat.”
Mit csinál pontosan egy termékfejlesztő mérnök?
Az én szerepem abban segít, hogy a pénzmozgások Európán belül tényleg jól működjenek a háttérben. Ez sokféle feladatot jelent: programozok, új funkciókat hozok létre és meglévőket javítok ki. Emellett projekteket koordinálok, ahol figyelek arra, hogy mindenki tudja a feladatát, és időben elkészüljünk mindennel. Más csapatokkal és külső partnerekkel dolgozom együtt: egyeztetünk a mobilfejlesztőkkel vagy éppen a Magyar Nemzeti Bankkal, amikor új szabályozások lépnek életbe. Szeretem ezt a munkát, mert kombinálhatom a technikai tudásomat a csapatmunkával és a kreativitással, minden nap tanulok valami újat, és látom, hogy valóban számít, amit csinálok, hiszen rengetegen használják a mindennapi életben azt, amin dolgozunk.
Mit tartasz a munkád legizgalmasabb, leginspirálóbb részének?
Számomra az a leginspirálóbb, hogy amit csinálok, az valós emberek problémáira nyújt megoldást. Motiváló, hogy nekünk köszönhetően mennyi ember küld haza a családjának pénzt. A banki integrációk kiépítése és finomhangolása során folyamatosan új kihívásokkal találkozom, és ez lehetőséget ad a szakmai fejlődésre és a kreatív problémamegoldásra. Az is izgalmas, hogy rengeteg okos ember vesz körül és a legújabb technológiákkal tudunk dolgozni. Mindig tanulok valami újat és nincs két egyforma napom.
Mikor és hogyan döntötted el, hogy ezt fogod csinálni?
Őszintén szólva ez nem egyik napról a másikra jött. Kiskoromban polihisztor akartam lenni – fantasztikusan reális cél, tudom – de a matek és fizika érdekelt a legjobban, így mechatronikai mérnök szakon tanultam tovább. Az egyetemen egyáltalán nem szerettem a programozást – rémesen száraznak éreztem, inkább a gépészet kötött le. Aztán a szakmai gyakorlatom során egy gyógyszergyárban Excel-táblákat kellett frissítgetnem nap mint nap, ezeket kezdtem el automatizálni. Ez jelentette az első sikerélményt a programozásban. Hobbiból elkezdtem tanulni, majd elvégeztem egy bootcampet, és ott jöttem rá: ez nekem való! Mindig is szerettem rejtvényt fejteni, problémákat megoldani, logikusan gondolkodni, és végre megtaláltam azt a területet, ahol ezeket tényleg kamatoztathatom.
Kaptál segítséget a pályaválasztásod során?
Nem sokat. Főleg magam néztem utána mindennek, de nem sok lehetőség volt annak idején. A gimnáziumban, ahova jártam, az informatikaoktatásban nem volt programozás – World és Powerpoint volt a maximum. Fogalmam sem volt, mit takar a fejlesztés, így nem is keresgéltem ezen a területen. Később a barátaim támogattak abban, hogy jelentkezzek egy bootcampre és próbáljak más irányba mozdulni.
Milyen kihívásokkal szembesültél az utad során?
Az első komolyabb kihívás a szakmai irányváltás volt. Bár az egyetemen tanultam valamennyi programozást, az elég felszínes volt. A bootcamp felvételijére munka mellett, autodidakta módon készültem fel, ami már önmagában nagy elköteleződést igényelt.
Később azt tapasztaltam, hogy bár az állásinterjúkon nem számított annyira a papír, sokan még mindig „csalásként” tekintenek a bootcampes háttérre. Gyakran éreztem úgy, hogy emiatt lenéznek. Ehhez társult az is, hogy nőként az előző munkahelyemen nem igazán kaptam szakmailag releváns feladatokat, így sokáig kétségeim voltak afelől, hogy a tudásom miatt vettek fel, vagy inkább csak a „diverzifikációs kvóta” számított. Mindezek hatására kialakult nálam egy erős imposztorszindróma, ennek leküzdése pedig egyértelműen a legnagyobb személyes kihívásom volt.
A Wise volt az első munkahelyem, ahol valódi szakmai elismerést és őszinte kritikát kaptam, ami rengeteget segített a fejlődésben. Az imposztorszindróma leküzdésére nincs egyetlen biztos módszer – nekem az segített, hogy megtanultam megélni a sikereket is, és már nem csak a hibáimon rágódom.
Miért tartod fontosnak, hogy több lány legyen a mérnöki, kutatói és informatikai területeken?
Sokáig azt gondoltam, nem kell ezt külön erőltetni, hogy úgyis az jelentkezik mérnöknek, akit tényleg érdekel. De ma már látom, hogy sokan azért nem vágnak bele, mert egyszerűen nem tudják, mit takar ez a szakma pontosan. Emellett ott vannak a berögzült sztereotípiák is, hogy ezek „fiús” területek, holott szerintem bármilyen csapatnak jót tesz, ha többféle nézőpont érvényesül benne. Mindenki másban erős, és ha lányok és fiúk dolgoznak együtt, többféle területet fednek le, sőt, inspirálhatják is egymást, hogy új irányokban fejlődjenek.
Mi a legfontosabb tanács, amit egy fiatal lánynak adnál, aki hasonló pályára készül?
Ne izgulj, ha még nem tudod pontosan, mi szeretnél lenni! Teljesen rendben van, ha valaki tesz egy-két kanyart, mire megtalálja az útját. Merj kipróbálni dolgokat – csak így derül ki, mi az, ami igazán neked való. Változtatni pedig sosem késő! Ne kételkedj abban, hogy okkal vagy ott, ahol épp tartasz. Ha beleteszed a munkát, lehetetlen, hogy ne érd el a célodat! Ma már sokkal könnyebb utánanézni a lehetőségeknek – én annak idején ebben nem voltam túl jó, de ha te tudsz a Lányok Napjáról, már most előrébb tartasz, mint én annak idején.
Mit jelent számodra a Lányok Napja?
Szerintem nagyon fontos, hogy a pályaválasztás előtt a fiatalok minél több valós, hasznos információhoz jussanak. Nem szeretek a „mi lett volna, ha…” kérdéseken rágódni, de valószínűleg két évet is megspórolhattam volna, ha már eleve ebbe az irányba indulok. Épp ezért örülök, hogy vannak, akik erre hangsúlyt fektetnek, és segítenek eligazodni másoknak. Ez tényleg számít!