Fogadóhelyeink számos jó példával járnak elöl, hiszen azon felül, hogy tárt karokkal várnak titeket, már most is dolgozik náluk sok olyan nő, aki akár példakép is lehet. Interjú-sorozatunkban őket igyekszünk bemutatni: bátrak és kreatívak, ráadásul szívesen mesélnek is, hiszen ahányan vannak, annyiféle utat jártak be, mire kikötöttek saját STEM-területükön.
Mivel foglalkozol? Mivel foglalkozik a vállalat, ahol dolgozol?
Régész, muzeológus vagyok a Magyar Nemzeti Múzeumban.
A Nemzeti Múzeum nem csak régészeti korú tárgyak őrzésével és bemutatásával foglalkozik, hanem azok kutatásával és újabb lelőhelyek feltárásával. A Magyar Nemzeti Múzeum részeként két éve alakult meg a Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság, amely beruházásokat megelőző, nagyfelületű feltárásokat és az onnan származó leletanyagok elsődleges, majd tudományos feldolgozását végzi. Ennek az egységnek a tudományos és koordinációs főosztályvezetője vagyok.
Mit csinálsz nap, mint nap? Mi a legizgalmasabb kihívás a munkádban?
A régész munkája nagyon sokrétű lehet, mint például régészeti feltárásokon dolgozni, azokat vezetni, a feltárt leletanyag elsődleges feldolgozásának munkafolyamataiban részt venni. Már ekkor elkezdődik az együttműködés más szakmák és tudományágak művelőivel. Ez lényegében azt jelenti, hogy együtt kell működni a térinformatikusokkal, restaurátorokkal, antropológusokkal, illetve koordinálni kell a feldolgozáshoz hasznos és szükséges egyéb természettudományos vizsgálatok elvégzését. Ez a feladat-összekapcsolás lesz segítségünkre majd a tudományos feldolgozás során, amikor mint egy puzzle-t összeillesztjük a múlt darabkáit, hogy egyre teljesebb képet kapjunk őseink életéről.
Úgy is mondhatjuk, hogy a munkánk olyan, mint egy helyszínelőé/nyomozóé, minden apró információ számíthat, hogy össze tudjunk rakni egy rég elfeledett történetet. Nekem szerencsém van, mert ebből a hihetetlen tág spektrumból nagyon sok mindent kipróbálhattam, és csinálok jelenleg is.
A kihívás és egyben a legizgalmasabb is a munkámban, hogy nagyon szerteágazó. Egyszerre lehet és kell kutatónak, menedzsernek, kurátornak, múzeum pedagógusnak, írónak, előadónak és jó tárgyalónak lenni, és nem baj, ha egy kicsit átlátjuk a gazdasági és jogi területeket is. Természetesen nincs olyan ember, aki mindent teljes mértékben le tudna fedni, de mindenesetre kipróbálhatja magát különböző területeken, és amiben jó, arra nagyobb hangsúlyt helyez. Az a szerencse, hogy manapság már elsősorban csapatmunkáról van szó, legyen az akár kutatás vagy egy ásatási projekt végig vitele.
A kutatómunkánk során más tudományágak képviselőivel kell együtt dolgoznunk, amely nagyon széles látószöget nyújt. Folyamatosan frissnek, nyitottnak kell maradni, ha egy új gondolkodásmódot egy új vagy eddig még nem használt módszert építünk a munkánkba, vagy egy másik tudományterület alkalmazásakor. Nagyon hasznos ez a kapcsolatok és együttműködések szempontjából is.
Konferenciákon be kell tudnunk mutatni azokat az eredményeket, amelyeket addig elértünk a kutatásainkban és egyszerre át kell tudnunk adni a nagyközönségnek az érdekes, hasznos információkat, el kell tudnunk mesélni azokat a történeteket, amelyeket mi raktunk össze. A munkánk hihetetlenül kreatív és interaktív egy-egy szegmensen/területen belül is.
Mikor, hogyan döntötted el, hogy mi leszel?
Érettségi után döntöttem el, hogy régész leszek, ez azt is sugallja, hogy nem régészetre jelentkeztem először. Mindig is nagyon szerettem a történelmet, de azon belül is a kezdetek érdekeltek legjobban. Nagyon meghatározó volt számomra egy utazás, ahol egyértelművé vált, hogy a civilizációk kialakulásával, azaz őskorral szeretnék foglalkozni és ehhez legjobb út az, ha régész leszek.
Kaptál segítséget a pályaválasztáskor? Honnan?
Igazából saját ötlet volt. Előtte könyveket olvastam nagy feltárásokról és azokról a felfedezésekről, a történetekről, amelyek a múlt emlékei mögött húzódhattak.
Miért tartod fontosnak, hogy több lány legyen a mérnöki, kutatói és informatikai területeken?
Szerintem az a legfontosabb, hogy olyan hivatást találjunk magunknak, amiben ki tudunk teljesedni bármilyen területről legyen szó. Ha érdekel minket és szívből tudjuk csinálni bárhol megállhatjuk a helyünket.
A régész sokszor intuitív módon rakja össze magában az egyes részleteket, legfőképp az őskori népek kutatása ilyen, ahol hiányoznak az írásos források. Sokszor kell beleképzelnünk magunkat az akkor élt ember helyzetébe, hogy megértsünk egy-egy jelenséget és úgy gondolom, ehhez a feltáró munkához a női kvalitások sokat tehetnek hozzá.
A terepi munka pedig sok lány számára vonzó lehet, akik nem szeretnének a szürke hétköznapok rabjaivá válni.
Mi lesz a legizgalmasabb program, amivel készül a vállalatod/intézményed a Lányok Napjára?
Tavaly és tavalyelőtt is a restaurátoraink munkáját figyelhették meg közvetlenül a lányok egy-egy labortúra keretében, és akár segíthettek is néhány tárgy megtisztításában, szemre vételezésében. Jövőre igyekszünk majd a régészeinkre is koncentrálni, az ő életüket, kutatásaikat, napi teendőiket bemutatni.
Mit vársz a programban való részvételtől?
Nehéz manapság olyan pálya felé terelni a fiatalokat, amelyek nem jól fizető szakmának számítanak. Azonban, véleményem szerint, ha valaki nem is szeretne régész lenni, de azon túlmutatva érdemes megismernie, olyan embereket, kutatókat, akik szenvedélyből dolgoznak. Mert ez egy életszemlélet is, egy hivatás. Olyan emberek, akiknél az új, az ismeretlen mindig elegendően vonzó marad ahhoz, hogy akár télen, fagyban, akár rettentő hőségben spaklival vagy mérőszalaggal a kezükben egy régi élet nyomait vizsgálják, ezáltal megmentsék.
A kultúrszférának ez a különleges szegmense más ágazatokban elhelyezkedő fiataloknak is tanulságos lehet, hiszen a turisztika, a közművelés, az oktatás, de akár a kommunikációs szakok irányában is adhat kreatív ötleteket, ismereteket a későbbiekben tanulmányok, munka során. Legyen az egy szakdolgozati téma, vagy akár a régészethez, kulturális örökségvédelemhez köthető konkrét projekt/vállakozás.