Számomra a legnagyobb motiváció a megismerés iránti olthatatlan szenvedély
Sándor Márta történész és muzeológus végzettséggel dolgozik a Richter Gedeon gyógyszergyárban múzeumi koordinátorként. És bár az egyetemi évei alatt sosem gondolta volna, hogy hasonló helyen találja meg az útját, most mégis ő a gyár történésze. Szereti, hogy tudást adhat át, és motiválhat másokat. Nehézségek az ő útja során is adódtak, ezeket sok-sok önismereti munkával, meditációval, jógával és falmászással küzdötte le. Fogadjátok szeretettel Márta történetét!
Útravalója nektek Frida Kahlo festőművésztől származik:
„Merj élni, meghalni bárki tud.”
Milyen feladatai vannak egy gyógyszergyár történészének?
A gyűjteménygyarapítás, a történeti kutatás, a tárlatvezetések és előadások mind lehetőséget teremtenek arra, hogy a történelmen keresztül motiváljam az idelátogatókat. A külföldi csoportok esetében az országot, történetünket viszem hozzájuk közelebb – nagyon sok új ismeret átadására van lehetőségem. A diákcsoportok esetében pedig egy sikertörténeten keresztül mutathatom meg, hova juthatnak el tanulással és kitartással.
Mi a munkád legizgalmasabb, leginspirálóbb része?
Izgalmas volt megismerkedni egy teljesen más szakmával, a gyógyszergyártás eszközeivel és a hozzá tartozó alapfogalmakkal úgy, hogy közben hiteles maradjak az előadásaimban. Ez az ismerkedési folyamat valójában még mindig tart. Szeretem, hogy a szakmám egy újabb területét kellett felfedeznem és megtanulnom. A leginspirálóbb része egyértelműen a tárlatvezetés és a szakmai szereplések, amikor a közönség ismereteit bővíthetem.
Mikor és hogyan döntötted el, hogy mivel szeretnél foglalkozni? Mi motivált benne?
Gimnáziumi éveim alatt döntöttem el, hogy történelmet szeretnék tanulni – akkor még régész vagy művészettörténész szerettem volna lenni. Az érettségim, bár jó lett, nem volt kiemelkedő, így végül történelem szakra mentem. Ott már egyértelmű volt, hogy a muzeológia lesz a másik szakom. Számomra a legnagyobb motiváció a megismerés iránti olthatatlan szenvedélyem volt. A történelem segít a múlt megértésében, ezáltal pedig a jelenünkre is másként tudunk tekinteni.
Kaptál segítséget a pályaválasztás során?
Részt vettem egyszer egy pályaválasztási eseményen, és az ott kitöltött teszt eredménye szerint is a muzeológus a számomra legalkalmasabb pálya.
Milyen kihívásokkal találkoztál az utad során, és hogyan küzdötted le őket?
Találkoztam szakmai féltékenységgel, emberi rosszindulattal és sok stresszel. Ezeken felülkerekedni rengeteg önismereti munkával, meditációval, jógával és falmászással sikerült. Amikor azt éreztem, váltanom kell, megtettem.
Miért tartod fontosnak, hogy több lány legyen a mérnöki, kutatói és informatikai területeken?
Mert számos inspiráló példa áll előttünk, akik mind bebizonyították, hogy a nőknek van helye a tudományban. Ilyen például Marie Curie, Rosalind Franklin vagy Karikó Katalin.
Mi az a legfontosabb tanács, amit egy fiatal lánynak adnál, aki hasonló pályára készül?
Higgy önmagadban és csak a valós kritikát halld meg! Ha valaki személyeskedik, sérteget, annak soha nem szabad hinni!
Mit jelent számodra a Lányok Napja kezdeményezés?
Megmutathatom a fiatal generációnak, hogy miért érdemes tanulni.