Nem, nem, a Lányok Napja nem a nőnap kistestvére
A Lányok Napja fő szervezője a Nők a Tudományban Egyesület, és immár hatodik éve a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem is bekapcsolódik a programba, melynek célja nem más, mint hogy tudatosítsa a lányokban, hogy műszaki és informatikai területeken is nagy szükség van rájuk. Különböző helyszínekre lehet jelentkezni, sok városban sok vállalat, kutatási intézmény, laboratórium nyitja meg ilyenkor kapuit a lányok előtt, ám a barátnőm és én azért a budapesti egyetemet választottuk, mert jövőre oda szeretnénk majd jelentkezni.
A napot egy eligazító előadással kezdtük, majd az Ericssontól érkezett egy szoftvertesztelőként dolgozó úr, aki az élményeit velünk megosztva próbált meggyőzni minket arról, hogy ez a szakma lányoknak ugyanúgy való, mint fiúknak. Ezután a nanotechnológia laborban volt egy 20 perces előadás, ahol tömören bemutatták nekünk, hogy mivel is foglalkoznak. Innen egy közlekedésmodellező bemutatójára mentünk, aki megmutatta, hogy mennyire bonyolult is ez a szakma – én eddig azt sem tudtam, hogy ilyen foglalkozás létezik. A harmadik állomás egy magasfeszültség-labor volt, ahol egy villamosmérnök hallgató különböző kísérleteket mutatott nekünk – villámokkal. Két társunk vállalkozott arra, hogy egy Faraday-kalitkaként funkcionáló vasdobozba beüljenek. Így mutatták be, hogy ha belecsap a villám egy autóba (mely alapvetően egy ilyen kalitka), nem eshet bajunk, ha az autó jól van összerakva.
Egy kis pogácsázás-sütizés után még három előadás várt ránk. Az elsőn egy egyetemista srác a mobiltelefonokról beszélt, szót ejtve a virtuális valóságról is. Itt ki lehetett próbálni egy telefonos részeg-szimulátor applikációt, valamint egy olyan fejpántot, amely az agyhullámokat érzékelve meg tudja határozni az érzelmeinket. A második helyen néhány villamosmérnök hallgató mutatott be három önműködő kisautót, melyeket a minden évben megrendezett autóversenyre készítettek/készítenek. Ezek képesek egy fekete csíkkal kijelölt pályán maguktól elindulni, tolatni, megállni, sőt átengedni egy csirkét az úton. Bemutattak egy olyan szerkezetet is, amely képes pontosan felmérni a környezetét és meghatározni, hogy merre tud menni, és persze bármely irányban képes haladni. Az utolsó előadáson a HoloLens-t mutatták be, amely tulajdonképpen a virtuális valóság kiterjesztett változata. Ennek a segítségével nem egy előre meganimált környezetbe csöppenünk, hanem a szobában maradva vagyunk képesek Windows-ablakokat magunk elé kitenni a levegőbe, vagy akár egy animált macskát is kitehetünk az asztalra.
A nap végére már csak a fotózkodás maradt, majd pár nap múlva érkezett egy e-mail, benne egy kérdőív, melynek végén megkérdezték, mitől lehetne jobb a következő Lányok Napja. Volt olyan válaszlehetőség is, hogy: helyes kísérő senior fiúktól. Mindenesetre ezt is bejelöltem.